Whispering Cairn Storyline

[queuetaaler]

Daggerford városa, DR. 1372

Solomon Thalunim az Elvadult kutya fogadóban szállt meg. Vízmélyvárából érkezett, hogy Tőrgázló varázslójától, Allustantól tanulhasson – nem utolsó sorban azért is, mert a Vímélyvárában található Azuth-szentély Magisztere nem állhatta a fiatal, csillogó értelmű tanoncot, és mindenhol akadályokat gördített tanulása elé. Ugyanazon a napon, amikor Solomon érkezett, jutott a faluba Xaemarr Wyndael, aki a Magasláp barbár törzseiből származott, és szülei elvesztése után a civilizáció és annak megismerése vált legfontosabb céljává.
Solmar Osgood, Tőrgázló kovácsmesterének fia, legszívesebben (apja tudta nélkül) szintén az Elvadult Kutyába járt, titokban, mert itt végre nem voltak szabályok, csak a kocka, a szerencse, és az izgalom.


Xaemarr egy kockázás folyamán ismerte meg Solmart akivel kockajátékba kezdett, majd beszélgetésbe elegyedtek. Ekkor egy fiatal férfi érkezett a lepusztult fogadóba, aki mindenkit kérlelt, hogy keressék meg a fiát, aki eltűnt az északi domboknál, de a fogadó közönsége kinevette, kigúnyolta, majd kidobták. Xaemarr és Solomon egyszerre pattantak fel, hogy utána menjenek, mert nem állhatták, hogy egy szerencsétlent bajában még bántsanak is, és a ház előtt megállították. Solmar, aki kiválóan szórakoztató embert látott Xaemarrban, utánuk settenkedett, és meghallotta, amit a fiatal férfi mesélt. Gyerekkorától kezdve itt nőtt fel, ezért amikor Solomon és Xaemarr elhatározták hogy elmennek a dombok közé megkeresni az ellkóborolt gyermeket, felajánlotta szolgálatait, mint vezető. Együtt indultak a dombokhoz.

A dombok között egy barlang bejáratára lettek figyelmesek, amelyet közelebbről megvizsgálva meglátták hogy egy ősi sír lehetett. Solmarnak eszébe jutott, hogy a helyet az öregek a Suttogó Sírhantnak nevezték, és amikor beléptek, megértették miért, mert a falba vájt véseteken a szél úgy futott keresztül, mintha száz meg száz ember suttogását hallanák.



Elkezdték felderíteni a belső részt, ahol egymás után furcsábbnál furcsább dolgokkal találkoztak. A sír valami dzsinn-szerű faj temetkezési helye lehetett egykoron. Találtak egy széttört eszközt, amely valószínűleg mágikus átjáró lehetett egykoron, és egy színes lámpást, és furcsa, másvilági sírok között jártak.



A lámpás használatával bejutottak a mélyebben levő részekbe, ahol további lámpásokat és szörnyű lényeket, mágikus eszközöket találtak.



Az összeszedett lámpák használatával bejutottak magába a sírkamrába is, ahol azonban az egyetlen ajtó zárva volt. Ekkor megjelent Alastor Land, egy helybéli, ezen a helyen eltűnt gyermek szelleme, aki ebben a sírkamrában halt meg pár éve, és nem nyughat, amíg az itt lévő csontjai nem kerülnek vissza a családi temetőbe. Amennyiben ezt a kis társaság megteszi, átmegy a falon az ajtó túloldalára, és kinyitja a kaput, ami a belső termekbe vezet.



A három karakter ekkor visszafordult, és a csontokkal felszerelkezve elindultak a családi temetőbe, melynek fekvését Alastor magyarázta el nekik, és mivel Solmar keresztbe-kasul bejárta a környéket fiatalkorától kezdve, pontosan tudta, merre kell menniük...
Ott azonban nagy felfordulást találtak, ugyanis a félig beomlott ház melletti temető összes sírja (az egész család) meg volt bolygatva, és ki volt ürítve. A szemfüles Xaemarr kiszúrta, hogy a házban egy owlbear hullája mellett egy letépett emberi kar fekszik, melyen egy tetoválás van.
Solmar ezt a tetoválást már ismerte, ilyen tetoválása volt a Garavin Vest nevű kereskedő összes adósának, akik neki dolgoztak, és akik nagy része Garavin furcsa eltűnése óta Balabar Smenknek,




a város egyik előkelőségének munkásai voltak. Közülük is a leghírhedtebb Kullen, a félork volt.




Így azonosítva a tetteseket, elindultak megkeresni őket, de Kullen híres-neves verekedő volt, veszedelmes hírrel, ezért csapdát állítottak neki. A csapda megbolydult, amikor a társaság az utcán szembetalálkozott egy másik kisebb társasággal, akik a környéken kószáló kalandorok voltak, és akikkel rövid csetepatéba is keveredtek.



Ekkor érkezett meg Kullen és két társa, és a rövid, ám heves harc után megadták magukat a társaságnak. Elmondták, hogy Balabar Smenk azzal bízta meg őket, hogy vigyék el a csontokat egy bizonyos Filge-nek, aki az elhagyott obszervatóriumban telepedett le, és Balabar jóbarátja. Kullen és a többiek mélységesen féltek Filge-től, mert az mindenféle halálontúli dolgokkal foglalkozott, és sötét praktikákat űzött, ezért miután elmondták ezt, el is menekültek a városból, amint lehetett.
A három kalandor ekkor elment az elhagyott obszervatóriumba, ahol az épület felderítése során meggyőződtek róla, hogy Filge teljesen őrült, és a nekromantikus tanokat követi.
Az obszervatórium tetején lezajlott küzdelem Filge, furcsa mágiával átitatott zombijai és a társaság között majdnem mindegyikük életébe került, de végül kivágták magukat a szoros helyzetből, és végeztek a sírgyalázó Filge-el.



A házat nem kutatták át alaposan, hanem azonnal elmentek a csontokat elhantolni, majd Alastor Land, az ifjú szelleme jelent meg nekik,és megmondta, hogy az utolsó ajtó nyitva van.
Visszatértek a Sírba, ahol a belső szobába bejutva szembetalálták magukat a szoba őreivel, a két karddal harcoló, régen a dzsinneket szolgáló szélharcosokkal, akik ellen majdnem teljes pusztulás lett sorsuk.



A sír legmélyén, felemelkedve egy levegőlöketen a magasba, bejutottak a valódi sírkamrába, ahol is Solomon fejében egy név hangzott fel, majd, valamely belső késztetésnek engedelmeskedve, kiejtette ezt a nevet: „Zosiel”.



A sír szarkofágja kinyílt, mágia villódzása közepette, és Zosiel maradványai közül egy fejpántot találtak, melyre a lég elem nyelvén, Auranul szintén ez a név volt rákarcolva. A szarkofágban emellett találtak még két enyhén hajlott fekete szarvat, melyről Solomon tudálékosan azonosította, hogy valamely alsó létsíkbeli szörnyeteg szarva lehetett egykoron, és a falakon található piktográfokon is megfigyelte, ahogyan egy dzsinn-szerű lény, fején ezzel a fejpánttal, kezében két karddal éppen egy hatalmas démon szarvait vágja le egy suhintással.
Ezután visszatértek a városkába, ahol megtudták, hogy az eltűnt kisgyerek megkerült és épségben van. Alig egy fertályórával később megkereste őket az elzártságban élő Allustan, és kikérdezte őket az esetről.



Miután mindent elmeséltek neki, bevallotta, hogy miután hallotta hogy történt valami a régi obszervatóriumban, elment és átkutatta a helyet, ahol is egy folyadékkal teli üvegcsében egy furcsa, ismeretlen fajtátú zöld férget talált, amelynek puszta látványa is felzaklatta. Ez a féreg erős nekromantikus mágiát sugárzott, de a mágiájában volt valami, amely nem arkán eredetre utalt. Ezen kívül talált egy levelet, amelyet Balabar Smenk írt Filge-nek, amelyben arról beszél, hogy az Ebon Triád beköltözött a városkába, pontosabban Savanyúkő Ragnolin bányájába, és megfenyegették, hogy ha nem szerez meg nekik minden készletet, amelyre szükségük van, akkor el fog pusztulni – ezt megerősítve első emberének fejét egy kosárban találata meg másnap reggel az ágya mellett. A levélben említést tett egy idéző rituáléról, amelyről a triádisták azt állították neki, hogy nagyobb hatalomhoz fogja juttatni, mint bármi, amit el tudna képzelni…